Sport,mozgás,diéta avagy a női lelkek

Közkívánatra I.rész...edzéseim

Igaz,hogy kértetek darab és széria számokat is,de úgy döntöttem,hogy készítek fotókat is hozzá és konkrét edzésként rakom majd fel szépen lebontva a félreértések miatt!! Így csak nagvonalakban írok:) Holnap jöhet a kaja:))))

Nálam az edzések csoportokra vannak osztva. Vannak a kötelező dolgok és vannak a változók mivel hisztis nő vagyok és mindent megunok nagyon hamar:))):))

A fő edzéscsoportom a súlyzós edzés amit két illetve három részre osztok.

1.)Lábedzés: A súlyzós edzések királynője! Nem lehet anyázás nélkül csinálni. Fáj,szenvedsz,még jobban fáj de megéri.Nem hazudok közel 2órát képes vagyok erre áldozni!! Ez az -az edzés amire mindig komolyan rákészülök!! Többet eszem előző nap .Megteremtem a nyugodt körülményeket stb....ezt nem lehet félvállról venni!!!! A lábedzés nagyon fáj és fáraszt! Ha valakitől azt hallom,hogy lábedzés után még elment futni akkor én csak mosolygok,hogy -anyukám akkor ez minden volt csak tisztességes edzés nem....Ezután képtelenség még  embernek is lenni,nemhogy futni!! Kerek popsi titka!!!!!!!! Nem 20percig kell feltolásokat csinálni négykézláb!!!! Hanem egy ilyen edzés után tükörbe nézni másnap!! Na az lesz a szép popsi:)))

2.)Felsőtest edzés: Itt nem különítek semmit! Has és és minden más egyben van ,ugyanis csak szeretném formába tartani magam,valamint az arányokat javítani. Itt fekvőtámasz,tolódzkodás ,francia rúddal bicepszezés,triszepsz ,lehúzás és fekvenyomás,hogy dolgozzanak a nagyizmok amik ugye a legnagyobb kalória felhasználók:))

Néha van 3. is az egy teljes testes átmozgató edzés szintén súlyokkal:)

Változó edzések: Ilyen a kettlebell,Insanity,futás..

Ezeket az edzéseket a hangulatom és aktuális állapotom szerint variálom. Na meg nehogy megunjam a dolgot.)

A kettlebell a valaha volt legjobb izomátmozgató edzés (nekem)!!! Nagyon jól átnyújt mindent,kiadós kardió is ha megfelelően van végezve. Valamint a legnagyobb előnye,hogy piszkosul erősít!! Szó szerint!! Egy kettlebell edzés utáni következő edzésemen,sokkal több súlyt bírok el,erősebb-kitartóbb vagyok.

Az insanity egy szuper intervall program!!! Heti 1-2x csinálok belőle egy-egy edzést. Állóképesség,kardió ezt hozza nekem.

Futás: A lelkemnek kell a heti 1-2futás. Régen többet futottam,csak sajnos hála a testalkatomnak felsőtest nagyon levékonyodott és a hát a melleim is elhagytak...nem akarom áltatni önmagam soha nem lesz szilikon mellem!! Anyuka vagyok,átlagos nő vagyok akinek abból kell gazdálkodnia amije van! És nő akarok maradni,cickókkal és formás popsival. Nem nem fogok terembe járni sem,mert gyerek és munka mellett nekem lehetetlen!! Itthon oldok meg mindent. És igen van mikor két felhúzás között a lányom jön,hogy éhen hal,vagy nem érti a matek házit.... Egyszerre kell megoldani több dolgot. Nem tudom szétválasztani és nem is akarom. Szóval a futást leredukáltam elég rendesen,hogy arányba kerüljenek a dolgok. Én vagyok az a típus akinek egy kiadós nevetéstől is leszálkásodik a hasa viszont a combja meg kiül a kispadra edzés közben! Mintha nem is dolgozna!!!!

Így első lépésben határozd meg,hogy mit szeretnél?? Mik a terveid a testeddel? Ha megvan ismerd ki!!! És úgy edz! Fitnesz modell akarsz lenni??? Vagy csak dögös-csinos nő?? Lényeg,hogy te tudd!! hogy mit szeretnél. Mert ha te sem tudod akkor mégis ki?? Az elégedettség csakis akkor fog jönni ha megvan a cél amit egyszer majd elérsz:)   Én karcsú,feszes,formás akartam lenni de NŐ! maradni. Erre nekem ez a típusú edzés vált be.

Erős  súlyzós edzések amikor mindent kiadok magamból valamint kettlebell és Insanity kardióként és futás a lelkemnek:)

Nálam így teljes a kép:)))

A kép pedig igazi valós,edzés után megnézem jól viselkedik-e a gyerek kép:)) Ami után rohanok főzni!!! :-DDD

Mai levél egy fiatal egyetemista lánytól jött,aki korrektül felvázolja milyen is mikor egy példaképet hajszolunk,örökös megfelelési kényszerrel küzdünk és képtelenek vagyunk elfogadni magunkat olyannak amilyenek vagyunk...

Persze minden jó ha jó a vége:))) Egy igazi tipikus nő következik !! Szinte biztos vagyok benne,hogy valamennyire mindenki magára fog ismerni:) A levél kicsit hosszú,de érdekes!! Ime az igazi önbizalomhiány egy amúgy szuper,sportimádó lánytól!

23 éves egyetemista lány vagyok, és a napok többségében az önbizalom és én köszönőviszonyban sem vagyunk egymással. Mióta az eszemet tudom, nagyon fontos számomra, hogy hogyan nézek ki, és arra törekszem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Minden erőfeszítésem ellenére azonban, gyakran mégis úgy érzem, hogy nem sikerül megbékélnem magammal.
Általános iskola 6 – dik osztályáig nagyon vékony kislány voltam, szó szerint kicsi, hiszen még ma is csak 157 centi(ke) vagyok! De ahogy beköszöntött a pubertáskor, vele együtt jöttek fel a plusz kilók is! Kimondottan kövér sosem voltam, de akkor tájt elég rendesen összeszedtem magam. Cicire, hasra, combra és fenékre is bőven jutott a feleslegből, éppen ezért, 13 éves korom környékén Anyuéktól torna kazettát kértem Karácsonyra! Kezdetben nagyon lelkesen vetettem bele magam a tornába, majd egyre unalmasabbnak éreztem, nem volt türelmem kivárni az eredményt és gyorsan rá is untam.
A gimiben nagyon csinosak voltak az osztálytársaim, és én nem tartoztam a divatos, „menő” lányok közé, ami nagyon zavart, főleg miután az egyik osztálytársam megjegyezte, hogy látták a húgomat és szerintük sokkal jobb csaj, mint amilyen én vagyok! Mondanom sem kell, hogy esett ez a mondat, ott, a fél osztály előtt, pláne, hogy a lány tesók között azért mindig van egy kis versengés. Nagyon szerettem volna, ha az Ő ismerősei hasonlóan vélekedtek volna mondjuk rólam, de fogalmam sem volt, hogyan kezdhetnék neki a változtatásnak.

Aztán, kb. 17 éves koromban a Tesóm hazahozott egy Rubint Réka DVD – t, aminek a borítóján annyira megtetszett Réka, hogy azonnal nekiláttam a tornának újból. Egyszer csak bekattantam és eldöntöttem, hogy, ha törik, ha szakad, én márpedig pontosan úgy fogok kinézni, mint a Réka a DVD – n! Az első pillanattól kezdve imádtam az egészet, Réka személyiségét, a gyakorlatokat, a jó tanácsait – amik nem csak a mozgásról, hanem a táplálkozásról is szóltak! Lassan azon kaptam magam, hogy alig vártam a 7 órát, amikor 60 percre teljes boldogsággal átadhattam magam a mozgás örömének. El sem tudom mondani, estéről – estére milyen nagy hittel kezdtem neki az egésznek! Megfogadtam a táplálkozásra vonatkozó tanácsokat is és még magamat is megleptem azzal, mennyire tudatos és kitartó lettem egyik pillanatról a másikra, így természetesen, az eredmény sem váratott magára sokáig. Elégedett azonban soha nem voltam, még úgy sem, hogy mások is kezdtek egyre többet dicsérni! 18 éves koromban beléptem az első komoly kapcsolatomba, ami azért fontos, mert ekkor már nem csak az ösztönzött, hogy magamnak megfeleljek, hanem, hogy a barátomnak is én legyek a legszebb és a legjobb! Hab volt a tortán, hogy a húga – aki velem egy idős volt – úgy nézett ki, mint egy fotómodell, és mindig hozzá hasonlítottam magam, akár hányszor náluk voltam, rosszul éreztem magam a bőrömben, mert én nem voltam olyan magas, karcsú és gyönyörű, mint ő. Így még az egészséges kajákból is bébiadagokat ettem és egyre többet edzettem. 41 kg – ra fogytam, de még mindig kövérnek láttam magam, főleg a combomon, pedig 12 km – ereket futottam és egymás után 2 DVD - t nyomtam le esténként. Nagyon zavart az is, hogy mivel a barátom nem volt egy sportos típus, nem igazán támogatott és dicsért, de ennek ellenére nem engedtem a – szerinte – hülyeségeimből.Volt olyan is, hogy a szomszéd kocsiból átbámultak vagy átszóltak a srácok, a barátom ezt látva pedig annyit mondott, hogy biztos irigykednek a KOCSIJÁRA! Pályaválasztás környékén a tanáraim és az osztálytársaim is arra buzdítottak, hogy valamilyen egészséggel és sporttal kapcsolatos irányba tervezzem a jövőmet, mert úgy gondolták, erre születtem! Hihetetlenül jó érzés volt, mikor Ők is tőlem kezdek el tanácsot kérni és a tesi órák előtt az öltözőben, egyik elismerést a másik után kaptam. Innentől kezdve, már azért küzdöttem nap, mint nap, hogy esélyem legyen a TF – re bekerülni, a Sors azonban sajnos, nem így akarta, mert érettségi előtt 2 hónappal olyan beteg lettem és annyira legyengültem, hogy kórházba kerültem, így a testnevelés érettségitől elbúcsúzhattam, és másik helyre kellett felvételiznem.
Az egyetem első évében nagyon nem találtam a helyem, utáltam, hogy ide kényszerültem,rendszertelenné vált az addig megszokott életritmusom, és ez az alakomon is kezdett meglátszódni. Véget ért a kapcsolatom is, így már az sem ösztönzött arra, hogy minden este időt szakítsak a sportolásra. 41 kg – ról kb. 47 – 50 kg – os lettem, ami higgyétek el, 157 centinél igenis sokat számít, pláne, hogy a narancsbőr sem kímélt! 

Testnevelésből, szerettem volna leérettségizni az egyetem mellett, de a tanár, aki felkészített volna, nem jött el a megbeszélt órára sem, így a TF – et végképp feladtam. Semmi motivációm nem maradt jóformán, csak az, hogy Rékát rendületlenül imádtam! Éppen mikor tényleg vészesre fordulóban volt az elkeseredettségem, Réka elkezdett Pesten, egy kondi teremben heti kétszer órát tartani! Álmomban sem gondoltam, hogy valaha lesz rá lehetőségem, hogy találkozzak Vele, és együtt tornázzunk, hiszen akkor az Alakreform még sehol nem volt, de mégis teljesült az álom, és 2010. február 28 – án ott álltam mellette és végre, élőben is Vele tornáztam! Nem hazudok, nagyon érzelmes típus vagyok, és sokszor örömömben is képes vagyok könnyekre fakadni, így az óra első perceiben sírtam a boldogságtól. Óra után lehetőségem volt beszélgetni Rékával, aki nagyon barátságos, kedves volt, meg is dicsért, ami hatalmas elismerést jelentett számomra. Ettől kezdve jó 1.5 évig vándoroltam a példaképpel konditeremtől, konditeremig, sportcsarnoktól újabb sportcsarnokig, egyetlen órát se hagytam ki, ha nem volt tényleg nagyon muszáj! Így a sportnak és Réka óráinak köszönhetően fantasztikus embereket, BARÁTOKAT ismertem meg, akikhez bármikor fordulhatok egy – egy jó szóért, vagy tanácsért. Közös az érdeklődési körünk és egymást motiváljuk. A sport, ennek köszönhetően is, még mindig szerves része az életemnek, és nagyon figyelek a táplálkozásomra is, de most nem célom, hogy mindenáron úgy nézzek ki, mint Rubint Réka – pláne, hogy azóta rájöttem, teljesen mások az alkati adottságaink is. Sokáig nem akartam elhinni, de 18 évesen tényleg sokkal könnyebb jó nőnek lenni, mint azon felül – legalábbis én így látom, mert nap, mint nap mozgok, és figyelek arra, hogy mit eszem, de a kockás has és a feszes combok már nem jönnek olyan „könnyen”, mint akkor. Most arra „gyúrok”, hogy a csinos barátnőim mellett méltó módon megálljam a helyem, és, hogy inkább a jó példák közé tartozzak, mikor felveszek nyáron egy rövidnadrágot vagy szoknyát, mintsem a rosszba. Mikor megnéznek az utcán, sokszor így is azt gondolom, hogy valami rossz rajtam, és, hogy Úristen, mégsem ezt kellett volna felvennem, de remélem, ha kitartó maradok, egyszer ez is elmúlik majd! Keresem önmagam, és amíg rá nem akadok az igazi Vikire, addig nem állok meg! És különben is, melyik nő elégedett magával 100% - osan?!

Imádtam minden szavát!!! Aranyos kis levél volt.))

Várom továbbra is a legjobb történeteket az : ozike@gmail.com -ra!

Ezt a levelet mikor megkaptam és elkezdtem olvasni csak annyit vettem észre,hogy potyogtak a könnyeim.... Egy őszinte,igaz és elgondolkodtató történet arról,hogy mit is okoz a tiniknél lelkileg az elhízás. Hogy viseli a külvilág reakcióit. Szerintem ideje lenne az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektetni  az élelmiszerek ismertetésére is. Hogy a gyerekek megtudják,hogy mit okoz bennük a cukor vagy a sok finomított szénhidrát?! Nektek erről mi a véleményetek???? A levelet eredetibe közlöm...

"Örök harcom fiatalságom derekán a kilókkal!

Igazság szerint ez 13 éves koromtól indult amikor általános iskolában mindig csúfoltak a kinézetem miatt, mert akkor lassan már 55 kg nyomtam.14-15 éves koromba már 70kg-on felül járhattam.Azt hittem sosem lesz barátom, mindig magamba voltam zárkózva, van 2 nővérem akikre mindig irigykedtem mert a fiuk érdeklődtek felőlük és mindig volt programjuk mentek a barátnőikkel csavarogni,szórakozni illetve szép, csinos, nőies ruhákat hordhattak. ÉN mindig szabadidő ruhában jártam mindenhová, vagy épp felkaptam egy lenge nagy pólót egy szabadidő alsót és mindenfele úgy jártam általában ,az úton meg persze lehajtott fejjel. NEM voltak barátaim mivel senkihez hozzá sem mertem szólni mert szégyelltem magam. Utána  ugyan kezdtem barátokat szerezni ,de csak azért mert kezdtem fiús dolgokat csinálni. Az öcsémmel hülyeségből bunyózgattunk, bandáztunk az akkori haverjaikkal vagy épp cserebogarakat gyűjtöttünk befőttesüvegben amitől ugyan féltem ,de ennek nem adtam látszatát csak, hogy legyen társaságom.Eközben még én így látszólag is elvoltam -a nővéreim csajos témákkal voltak elfoglalva ami legbelül nagyon rosszulesett, hogy nem lehetek úgy köztük de én akartam így:// Aztán egy helyi szórakozóhelyen összejöttem végre egy fiúval aki nagyon tetszett nekem és végre kezdtem magamban hinni. Nagy volt a boldogság köztünk. Annyira ,h.számomra úgy elkényelmesedett a helyzet, hogy 16-17 évesen már 95 kg nyomtam!!  Ettem és ettem mert nem törődtem semmivel mert tudtam, hogy neki tetszek és ennyi elég ,ittam minden nap majdnem 1.5 l pepsit az mindig ment -meg a sok sok kenyér. Összesen 4 évig voltunk együtt ő volt a nagy első szerelem nekem.Telt az idő '1 év' és már akkor kezdtem újra észrevenni magam, hogy hogy is nézek ki .Már középsuliban is egyfolytában csúfoltak.Az akkori párom sosem bántott lelkileg mert neki mindig szép voltam de itt volt a probléma. hogy magamnak már nem volt ez elég, hogy neki szép vagyok. Otthon is még este 11 kor is kiosontam enni ,persze apukám mindig mondta, hogy nem ehetek ennyit stb ..de én addigra lelkileg teljes padlót fogtam. Próbálkoztam fogyókúrákkal de mindig feladtam. Végül elvégeztem a középsulit "19" évesen és elhatároztam különköltözök a szüleimtől és megpróbálok életmódot váltani. Beköltöztem egyedül egy nagyvárosba és az akkori páromat is szerettem volna, hogy velem tartson de ő nem akart jönni... 4 évig voltam vele de én azt hittem rajta kívül senkinek sem kellenék ezért sokáig belementem kompromisszumokba ....Aztán a józan eszemre hallgatva léptem...Így külön váltak az útjaink,mert ő abszolut nem támogatott az életmódváltásban .Ekkor voltam 101 kg :// Szereztem munkát napi szinten 12 órában melóztam és mikor hazamentem már nem várt "főttkaja" mert már nem anya várt otthon hanem az én egyedüli üres lakásom. Munka után sosem volt kedvem főzni ,de mivel nyár volt vagy lecsót vagy dinnyét ettem de a kenyeret már nagyon hanyagoltam.2 hónap elteltével már 92 kg voltam aminek nagyon örültem mivel én akkor konkrétan nem kezdtem el fogyózni hanem így hozta az életem.Nemsokkal egy hétre rá kétoldalú tüszős mandulagyulladásom lett így nyelni sem bírtam, így egy jó bő hétig csak joghurtot ettem azt is csak szívószállal bírtam,így tovább csúsztak a kilók végre lefelé. .Szereztem barátokat ,elhívtak bulizni és már szereztem egy kis önbizalmat .Szinte minden hétvége péntek, szombat buli volt. Ez másnak semmiség,de nekem akkor a minden volt!! Nagyon jólesett, hogy végre a férfiak is megnéztek ,ennek hatására, hogy nem csak egy fiúnak kellenék végleg lemondtam a kenyérről! Egyáltalán nem ettem semmiféle kenyeret mindent anélkül így 85 kg lettem. Aminek volt látszata ,magabiztosabb lettem annyira beszédes lettem, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy a társaság középpontjában vagyok :)) Végre elkezdtem nőies ruhákat hordani és így már voltak barátaim is :)) Voltak időközben kapcsolataim de egyik sem volt az igazi:) Végül  most elkezdtem  lejárni futni egy héten 3 szor és elértem azt ,hogy jelenleg 72 kg vagyok amiből persze, hogy szeretnék még leadni de elértem azt, hogy a 101 kg os ,szabadidőruhás,barátok nélküli csendes lányból, beszédes, társaságkedvelő lány lettem.Van élettársam ami nekem egy plusz kihívás volt mivel még soha nem éltem egy kapcsolatban együtt.DE nagyon nagyon jó és szeretjük egymást ,járunk szórakozni,ezerszer jobb a közérzetem nevetünk mindenen és már Nem járok csak melegítőben,már vannak barátnőim is. :)))))Sőt néha a barátnőim csak annyit mondanak "Barbi,elég a sok beszédből""" :))))))))))),,

Aranyos kis történet volt az biztos:))) Hatalmas respect azért,hogy végül Barbara talpra állt és mert váltani,változtatni:)

Továbbra is várom a leveleket bárkitől!!

ozike015@gmail.com

Már készül a következő bejegyzés is.) Holnap (egy ma ihletett sztori miatt )a tévhitekről lesz szó:))

Megkaptam a legelső történetet,amit nagyon szépen köszönök!!!!

Itt szerencsére nem volt komoly lelki válság mivel egy kemény,gyakorlatias hölggyel állunk szemben:)) Adott egy fantasztikus NŐ,édesanya aki szeretne minél fittebb és egészségesebb lenni anélkül,hogy közben átesne a ló túlsó oldalára. Egy pozitív történet következik :

"Visszamegyek Ádám-Éváig, hogy teljes legyen a kép :) Mindig 55-58 között mozogtam, de 2010-ben amikor abbahagytam a tabiszedést, mire terhes lettem, röpke 2 hónap alatt, bespeizoltam, felmentem 62 kilóra. Terhesség alatt +17 kilót szedtem fel, csak egy paraszthajszál választott el attól, hogy ne 8-assal kezdődjön a súlyom. Emlékszem, az volt a cél, hogy ne legyek nehezebb a férjemnél, na az utolsó hetekben már tukmáltam rendesen kajával :) Aztán megszületett a kislányom, és 5-6 hónapos korára már csak 60 kiló voltam, a szoptatással nagyon mentek le a kilók, annak ellenére, hogy megabrutál módon zabáltam (esténként egy tábla csoki, stb), és nem edzettem semmit sem. Aztán elkezdődött a hozzátáplálás, na itt lehetett volna egy kis eszem, és ahogy egyre kevesebb anyatej fogyott, én továbbra is zabáltam, és nem edzettem, úgyhogy decemberre felhíztam 65 kilóra. Na januártól kezdtem először Rubint Réka tornával, napi 20 perc, igazából arra volt jó, hogy megszokássá váljon az, hogy mozgok. Az első 3 kiló szerintem nem is az enyém volt, mert olyan gyorsan lement, mintha csak letettem volna egy szatyrot. Aztán 62 kiló voltam, amikor jött az Insanity,(intervall edzés szerk..) 58,5, amikor az Asylum,(Insanity folytatása ..szerk.) és most vagyok 57.   Eddig nem volt diéta semmilyen formában, viszont mostanában kezd leesni, hogy az utolsó kilók a legragaszkodóbbak, úgyhogy muszáj lesz valamit kezdenem ezen a fronton is, csak még azt kell kitalálnom, hogy mi az, ami tartható még nekem is :) Szóval nálam inkább egyrészt csak kényelmi kérdés volt, hogy ne kelljen egész nyáron behúzott hassal flangálnom még itthon is meg az, hogy inkább a tudat piszkált, hogy lehetnék jóval vékonyabb, akkor miért ne legyek...ja és persze arra,hogy ha 65kg maradtam volna,akkor mi lett volna ha jön a kistesó??!! :) ,,

Várom a további történeteket akár a legproblémásabbakat is! Bátran csajok!! Sokan okulhatunk egymás igazi,megtörtént sztorijaiból. Ez nem fikció hanem a valóság...

ozike015@gmail.com

Természetesen ahogy ígértem folytatom(kiegészítem) a saját tapasztalataimat is és jönnek a tudományosabb cikkek is.) És ne feledjétek!!         “Ha ma nem izzadok meg, holnap a könnyeim áztatnak majd.”

Az ami igazán motivált ennek a blognak a létrehozásában az az,hogy manapság óriási lobbi épült a felhizlalt emberek lefogyasztása köré.. A körön belül is elsősorban a nőket érinti a dolog. (ki mást is..)

Célom bemutatni konkrét példákon keresztül azt a lelki folyamatot amin egyszerű dolgozó,tanuló esetleg sportoló nők,édesanyák  átmennek nap mint nap csak azért,hogy "tökéletesek " legyen a világ szemében.

Elvárások,megfelelési kényszer,öröm,bánat,anorexia,bulimia,sikerek,kudarcok,minden egy helyen.

Nyíljanak azok a szemek és lássuk hogyan lett hétköznapi nő álma a fitness modell test.

Mielőtt nekikezdenék először is magamról egy kicsit.

Húszas éveim végén járó nő vagyok,édesanya.

Soha nem voltam konkrétan túlsúlyos de pár évvel ezelőtt fogamzásgátló sikertelen szedése után 13kg szinte észrevétlenül szaladt fel rám.Nem vettem észre,pontosabban inkább örültem,hogy nagyobbak a melleim . Valahogy egészben nem láttam magam olyannak amilyen lettem. Azt hittem,hogy anyukaként a folyamatosan kialakuló narancsbőr természetes. Gondoltam,hogy akkor ennyi volt a rövidnadrág és szoknyák kifutási ideje,ezentúl én már csak hosszúban fogok járni. Próbáltam beilleszkedni a "játszóteresek"közé,de nem ment. Éreztem,hogy én lélekben nem tudok azzá válni akivé külsőleg kezdtem alakulni. Elkezdtem takargatni magam,de továbbra sem tettem semmit a változásért. A végső kegyelem döfés egy ismerősöm beszólása volt,miszerint : ,,Na te is jól megasszonyosodtál" ...

Na itt telt be az a bizonyos pohár őrült harcba kezdtem a kilókkal

Mivel mindig is imádtam a mozgást így természetessé vált,hogy újra a mindennapjaim része lesz. 12órás munkarend és kisgyerek mellett nem volt egyszerű de megoldottam.

A választott sportom a futás lett... Nagy elszántsággal mentem le az első visszatérő futásomra. Hmmmmm .....kb.700m után összeestem. Rájöttem,hogy állóképességem egyenlő a nullával. Elkeserített,de eszembe sem jutott feladni. Folyamatosan növeltem a távot és az időt valamint tornázgattam is amikor csak tudtam.-Rubint Réka bűvös 20perceivel és Béres Alexandrával. Haladtam is szépen...igaz volt mikor a munkahelyemen mozogni is alig tudtam az izomláztól,de nem érdekelt motivált voltam és boldog. Haladtam is szépen a kilók folytak le rólam,de a tükörképem még mindig rémes volt sőt...elértem a tipikus "ruhában gyönyörű,de meztelenül plötty" formát. Hiába kerestem az okát nem találtam (akkor).. Most már tudom,hogy az étkezésem volt a vétkes. Most így visszagondolva valami hátborzongtó ahogyan ettem. Volt mikor napokig szinte semmit...max 500-600kalória egy nap  amit sült krumpliból vagy gyrosból fedeztem,aztán pár nap múlva meg őrült zabálások.Utáltam a testem,utáltam magam ,utáltam ez egész világot. De aztán megváltozott valami... kiderült,hogy gluténérzékeny vagyok. Szigorú diéta jellemzi ezt az életmódot.,mert szinte mindenben van glutén. Tehát egyik napról a másikra kikerült az étrendemből a  tészta a liszt a kenyér a péksütik stb......Sportolni továbbra is sportoltam és szokatlan dolgot vettem észre magamon. A testem drasztikusan elkezdett változni számomra pozitív irányba. A mozgás eredménye elkezdett látszani,a combom a fenekem a karom mindenem formásabb-tónusosabb lett. A narancsbőr is elindult vándorútra. Nagyon éveztem az eredményt:)  És kis töprengés után rájöttem,hogy bizony a liszt kikerülése segített ennyit. Aztán elkezdtem "tudatosan" enni. Cukor,túlzott só bevitel,folyadék stb... minden megváltozott. Megváltoztattam az edzéseimet is ,futás továbbra is maradt,de a 20perces tornák helyett jöhettek a súlyzós ,kettlebell és intervall edzések.

Elértem egy új magasságot most már kockás féle a hasam,tökéletes a súlyom és csak alakítgatok:) A tudatosság az életemmé vált...a sport pedig szinte a hivatásommá .Tanultam,továbbképeztem magam ebbe az irányba De közben megjártam a poklokat is anorexia, exorexia (?) Mind a vendégeim voltak,de erről majd később. Összességében én jól döntöttem mikor váltottam,változtattam. De mindenki másképp éli meg az utat amin keresztülmegy.

A  beküldött történeteken kívül,szeretnék még a diétákról,edzésekről és magáról az iparágról is többet írni,hogy átfogóbb kép alakulhasson ki.

Akinek van kedve és szeretné megosztani történetét kicsit másképp az ide küldheti:  ozike015@gmail.com

.