Az ami igazán motivált ennek a blognak a létrehozásában az az,hogy manapság óriási lobbi épült a felhizlalt emberek lefogyasztása köré.. A körön belül is elsősorban a nőket érinti a dolog. (ki mást is..)

Célom bemutatni konkrét példákon keresztül azt a lelki folyamatot amin egyszerű dolgozó,tanuló esetleg sportoló nők,édesanyák  átmennek nap mint nap csak azért,hogy "tökéletesek " legyen a világ szemében.

Elvárások,megfelelési kényszer,öröm,bánat,anorexia,bulimia,sikerek,kudarcok,minden egy helyen.

Nyíljanak azok a szemek és lássuk hogyan lett hétköznapi nő álma a fitness modell test.

Mielőtt nekikezdenék először is magamról egy kicsit.

Húszas éveim végén járó nő vagyok,édesanya.

Soha nem voltam konkrétan túlsúlyos de pár évvel ezelőtt fogamzásgátló sikertelen szedése után 13kg szinte észrevétlenül szaladt fel rám.Nem vettem észre,pontosabban inkább örültem,hogy nagyobbak a melleim . Valahogy egészben nem láttam magam olyannak amilyen lettem. Azt hittem,hogy anyukaként a folyamatosan kialakuló narancsbőr természetes. Gondoltam,hogy akkor ennyi volt a rövidnadrág és szoknyák kifutási ideje,ezentúl én már csak hosszúban fogok járni. Próbáltam beilleszkedni a "játszóteresek"közé,de nem ment. Éreztem,hogy én lélekben nem tudok azzá válni akivé külsőleg kezdtem alakulni. Elkezdtem takargatni magam,de továbbra sem tettem semmit a változásért. A végső kegyelem döfés egy ismerősöm beszólása volt,miszerint : ,,Na te is jól megasszonyosodtál" ...

Na itt telt be az a bizonyos pohár őrült harcba kezdtem a kilókkal

Mivel mindig is imádtam a mozgást így természetessé vált,hogy újra a mindennapjaim része lesz. 12órás munkarend és kisgyerek mellett nem volt egyszerű de megoldottam.

A választott sportom a futás lett... Nagy elszántsággal mentem le az első visszatérő futásomra. Hmmmmm .....kb.700m után összeestem. Rájöttem,hogy állóképességem egyenlő a nullával. Elkeserített,de eszembe sem jutott feladni. Folyamatosan növeltem a távot és az időt valamint tornázgattam is amikor csak tudtam.-Rubint Réka bűvös 20perceivel és Béres Alexandrával. Haladtam is szépen...igaz volt mikor a munkahelyemen mozogni is alig tudtam az izomláztól,de nem érdekelt motivált voltam és boldog. Haladtam is szépen a kilók folytak le rólam,de a tükörképem még mindig rémes volt sőt...elértem a tipikus "ruhában gyönyörű,de meztelenül plötty" formát. Hiába kerestem az okát nem találtam (akkor).. Most már tudom,hogy az étkezésem volt a vétkes. Most így visszagondolva valami hátborzongtó ahogyan ettem. Volt mikor napokig szinte semmit...max 500-600kalória egy nap  amit sült krumpliból vagy gyrosból fedeztem,aztán pár nap múlva meg őrült zabálások.Utáltam a testem,utáltam magam ,utáltam ez egész világot. De aztán megváltozott valami... kiderült,hogy gluténérzékeny vagyok. Szigorú diéta jellemzi ezt az életmódot.,mert szinte mindenben van glutén. Tehát egyik napról a másikra kikerült az étrendemből a  tészta a liszt a kenyér a péksütik stb......Sportolni továbbra is sportoltam és szokatlan dolgot vettem észre magamon. A testem drasztikusan elkezdett változni számomra pozitív irányba. A mozgás eredménye elkezdett látszani,a combom a fenekem a karom mindenem formásabb-tónusosabb lett. A narancsbőr is elindult vándorútra. Nagyon éveztem az eredményt:)  És kis töprengés után rájöttem,hogy bizony a liszt kikerülése segített ennyit. Aztán elkezdtem "tudatosan" enni. Cukor,túlzott só bevitel,folyadék stb... minden megváltozott. Megváltoztattam az edzéseimet is ,futás továbbra is maradt,de a 20perces tornák helyett jöhettek a súlyzós ,kettlebell és intervall edzések.

Elértem egy új magasságot most már kockás féle a hasam,tökéletes a súlyom és csak alakítgatok:) A tudatosság az életemmé vált...a sport pedig szinte a hivatásommá .Tanultam,továbbképeztem magam ebbe az irányba De közben megjártam a poklokat is anorexia, exorexia (?) Mind a vendégeim voltak,de erről majd később. Összességében én jól döntöttem mikor váltottam,változtattam. De mindenki másképp éli meg az utat amin keresztülmegy.

A  beküldött történeteken kívül,szeretnék még a diétákról,edzésekről és magáról az iparágról is többet írni,hogy átfogóbb kép alakulhasson ki.

Akinek van kedve és szeretné megosztani történetét kicsit másképp az ide küldheti:  ozike015@gmail.com

.