Ezt a levelet mikor megkaptam és elkezdtem olvasni csak annyit vettem észre,hogy potyogtak a könnyeim.... Egy őszinte,igaz és elgondolkodtató történet arról,hogy mit is okoz a tiniknél lelkileg az elhízás. Hogy viseli a külvilág reakcióit. Szerintem ideje lenne az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektetni az élelmiszerek ismertetésére is. Hogy a gyerekek megtudják,hogy mit okoz bennük a cukor vagy a sok finomított szénhidrát?! Nektek erről mi a véleményetek???? A levelet eredetibe közlöm...
"Örök harcom fiatalságom derekán a kilókkal!
Igazság szerint ez 13 éves koromtól indult amikor általános iskolában mindig csúfoltak a kinézetem miatt, mert akkor lassan már 55 kg nyomtam.14-15 éves koromba már 70kg-on felül járhattam.Azt hittem sosem lesz barátom, mindig magamba voltam zárkózva, van 2 nővérem akikre mindig irigykedtem mert a fiuk érdeklődtek felőlük és mindig volt programjuk mentek a barátnőikkel csavarogni,szórakozni illetve szép, csinos, nőies ruhákat hordhattak. ÉN mindig szabadidő ruhában jártam mindenhová, vagy épp felkaptam egy lenge nagy pólót egy szabadidő alsót és mindenfele úgy jártam általában ,az úton meg persze lehajtott fejjel. NEM voltak barátaim mivel senkihez hozzá sem mertem szólni mert szégyelltem magam. Utána ugyan kezdtem barátokat szerezni ,de csak azért mert kezdtem fiús dolgokat csinálni. Az öcsémmel hülyeségből bunyózgattunk, bandáztunk az akkori haverjaikkal vagy épp cserebogarakat gyűjtöttünk befőttesüvegben amitől ugyan féltem ,de ennek nem adtam látszatát csak, hogy legyen társaságom.Eközben még én így látszólag is elvoltam -a nővéreim csajos témákkal voltak elfoglalva ami legbelül nagyon rosszulesett, hogy nem lehetek úgy köztük de én akartam így:// Aztán egy helyi szórakozóhelyen összejöttem végre egy fiúval aki nagyon tetszett nekem és végre kezdtem magamban hinni. Nagy volt a boldogság köztünk. Annyira ,h.számomra úgy elkényelmesedett a helyzet, hogy 16-17 évesen már 95 kg nyomtam!! Ettem és ettem mert nem törődtem semmivel mert tudtam, hogy neki tetszek és ennyi elég ,ittam minden nap majdnem 1.5 l pepsit az mindig ment -meg a sok sok kenyér. Összesen 4 évig voltunk együtt ő volt a nagy első szerelem nekem.Telt az idő '1 év' és már akkor kezdtem újra észrevenni magam, hogy hogy is nézek ki .Már középsuliban is egyfolytában csúfoltak.Az akkori párom sosem bántott lelkileg mert neki mindig szép voltam de itt volt a probléma. hogy magamnak már nem volt ez elég, hogy neki szép vagyok. Otthon is még este 11 kor is kiosontam enni ,persze apukám mindig mondta, hogy nem ehetek ennyit stb ..de én addigra lelkileg teljes padlót fogtam. Próbálkoztam fogyókúrákkal de mindig feladtam. Végül elvégeztem a középsulit "19" évesen és elhatároztam különköltözök a szüleimtől és megpróbálok életmódot váltani. Beköltöztem egyedül egy nagyvárosba és az akkori páromat is szerettem volna, hogy velem tartson de ő nem akart jönni... 4 évig voltam vele de én azt hittem rajta kívül senkinek sem kellenék ezért sokáig belementem kompromisszumokba ....Aztán a józan eszemre hallgatva léptem...Így külön váltak az útjaink,mert ő abszolut nem támogatott az életmódváltásban .Ekkor voltam 101 kg :// Szereztem munkát napi szinten 12 órában melóztam és mikor hazamentem már nem várt "főttkaja" mert már nem anya várt otthon hanem az én egyedüli üres lakásom. Munka után sosem volt kedvem főzni ,de mivel nyár volt vagy lecsót vagy dinnyét ettem de a kenyeret már nagyon hanyagoltam.2 hónap elteltével már 92 kg voltam aminek nagyon örültem mivel én akkor konkrétan nem kezdtem el fogyózni hanem így hozta az életem.Nemsokkal egy hétre rá kétoldalú tüszős mandulagyulladásom lett így nyelni sem bírtam, így egy jó bő hétig csak joghurtot ettem azt is csak szívószállal bírtam,így tovább csúsztak a kilók végre lefelé. .Szereztem barátokat ,elhívtak bulizni és már szereztem egy kis önbizalmat .Szinte minden hétvége péntek, szombat buli volt. Ez másnak semmiség,de nekem akkor a minden volt!! Nagyon jólesett, hogy végre a férfiak is megnéztek ,ennek hatására, hogy nem csak egy fiúnak kellenék végleg lemondtam a kenyérről! Egyáltalán nem ettem semmiféle kenyeret mindent anélkül így 85 kg lettem. Aminek volt látszata ,magabiztosabb lettem annyira beszédes lettem, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy a társaság középpontjában vagyok :)) Végre elkezdtem nőies ruhákat hordani és így már voltak barátaim is :)) Voltak időközben kapcsolataim de egyik sem volt az igazi:) Végül most elkezdtem lejárni futni egy héten 3 szor és elértem azt ,hogy jelenleg 72 kg vagyok amiből persze, hogy szeretnék még leadni de elértem azt, hogy a 101 kg os ,szabadidőruhás,barátok nélküli csendes lányból, beszédes, társaságkedvelő lány lettem.Van élettársam ami nekem egy plusz kihívás volt mivel még soha nem éltem egy kapcsolatban együtt.DE nagyon nagyon jó és szeretjük egymást ,járunk szórakozni,ezerszer jobb a közérzetem nevetünk mindenen és már Nem járok csak melegítőben,már vannak barátnőim is. :)))))Sőt néha a barátnőim csak annyit mondanak "Barbi,elég a sok beszédből""" :))))))))))),,
Aranyos kis történet volt az biztos:))) Hatalmas respect azért,hogy végül Barbara talpra állt és mert váltani,változtatni:)
Továbbra is várom a leveleket bárkitől!!
Már készül a következő bejegyzés is.) Holnap (egy ma ihletett sztori miatt )a tévhitekről lesz szó:))
